Bisztró és Pizzéria

Dísztál

A mi híres gyrosunk!

Rólunk írták: http://instyle.hu/eletmod/stilusnagykovetunk-ajanlja-ezt-edd-szegeden/

1. Tündérkonyha étterem

szeged-legjobb-etterem-hely-13

Szemléltetésképpen

Szerintem ebben elsöprő győzelmet arat a Tündérkonyha étterem, amely a város szívében, mégis elérhető árakon kínálja a kiadós adag gyrost, amelyből a zóna adag egy lánynak bőven elég, emellett egy férfi is jól lakik a normál adaggal! Három féle öntettel kínálják, tál vagy pita formájában, amelyet természetesen frissen, helyben sütnek. Minőségi hozzávalók felhasználásával, friss zöldségkörettel. Emellett a “Görög tál” változat is megnyerő, amely a saláta helyett tzatzikit tartalmaz, ez a másik kedvencem!


 

Új pizzánk a Szulejmán pizza!

      Szulejmán pizzánk feltétei: fejfölös alap, tündér csirkemell pecsenye, paradicsom karikák, sajt.

„A gulyás, a pörkölt és a paprikás története”

„A gulyás, a pörkölt és a paprikás a magyar konyha alapjait képezik, az egyedüli parasztételek, melyek a nemesi és a polgári konyhákban is teret hódítottak.Történetük szorosan összefonódik. A gulyás születése több forrás alapján is az alföldi pásztorélethez kapcsolódik. Az 1790-es évekig jellemzően szürkemarhából, később birkahúsból is készítették. Köret nélkül, kenyérrel a húsokat bicskahegyre tűzve fogyasztották.A gulyás történetében fordulatot hozott a paprika megjelenése, melyet az első időkben „paraszti” fűszernek tartottak.Nemzeti étellé válása a II. József reformtörekvései ellen fellépő nemesi ellenzéknek köszönhető, akik a köznép gulyáshús ételét mutatták fel (a magyar nyelv védelme és a magyar ruha újbóli divatba hozása mellett) a magyar kultúra önállóságának jeleként, annak ellenére, hogy a paprikás ételek nem voltak hagyományosnak nevezhetőek, hiszen a paprika használata nem tekintett vissza hosszú múltra.Nemzeti étel státusza ellenére a gulyás nem volt igazán magas rangú étel a köznemesi, főnemesi és polgári asztalokon. A fűszert a parasztok termelték, és ők tették az ételükbe.

 A pörkölt a gulyások ételéből fejlődött magyar nemzeti étellé. Az Alföldön a paprikás hús, azaz pörkölt, akkor szorította ki a kásával készült húsos ételeket, amikor az a lakodalmi ételek rangjára emelkedett az 1830-as évek és az 1900-as évek között. Az 1860-as évektől az Alföldről szóló leírások a pörkölt ételt a leggyakoribb húsételként, minden lehetséges ünnepi alkalom ételeként említik.

 A paprikás csirke receptje először Czifray István Magyar nemzeti szakácskönyvében jelent meg 1830-ban. A szakácskönyv a gulyás és a pörkölt receptjét is közli, tehát a három ételfőzési eljárás között ekkor már különbséget tettek. A paprikáshoz tejfölt is ad, s ez a polgári konyhához köti ennek az ételnek az átalakulását. A tejfölös paprikás csirke innen terjed el az alacsonyabb néprétegek felé. 1825-ben Szegeden jelent meg először vendéglői étlapon. A paprikás, mint ételnév az 1800-as évek közepére, elszakadt az Alföldön használatos pörkölt/gulyás jelentéstől, és a vendéglátóipar tejfölös ételváltozataira értették.

 A gulyásleves történetét tekintve kifejezetten a polgári konyhák szülötte. Legkorábbi említése 1859-ből való. Az akadémiai Nagyszótár szóanyagában 1886-tól fordul elő. Egyre többször volt olvasható különböző forrásokban, a századfordulótól használata töretlen, s a gulyás alatt a gulyásleves értendő.”

 

Eredeti cikk:http://reformkorikonyha.blogspot.hu/2011/05/gulyas-aporkolt-es-paprikas-...

A palacsinta eredete

„Mindannyiunk nagy kedvence, a palacsinta sok ezer éves találmány: alapváltozata, a lisztből és vízből készült, kövön sült kenyérlepény ősidők óta az emberiség egyik legfontosabb eledele.

 Kedvelték a régi rómaiak is, és különféle finomságokkal megtöltötték. A hússal, zöldséggel felturbózott palacsinta fontos szerepet töltött be a légiók élelmezésében, és a római hódítások nyomán egész Európában elterjedt. Az étel latin neve placenta (lepény) volt, ebből származik „palacsinta” szavunk, amely a középkorban román közvetítéssel került át nyelvünkbe. A palacsinta ma már az egész világon ismert: számtalan változata közül a hortobágyi húsos palacsinta és a Gundel palacsinta magyar hozzájárulás a világ konyhaművészetéhez.”

 

Eredeti cikk megtekintése: http://www.evamagazin.hu/konyha_spajz/23040_honnan_kapta_nevet_a_palacsi...

 

A bolognai spagetti története

 „A spagetti a hosszú tészták családjába (pasta lunga) tartozik, mely először Szicíliában jelent meg a 10. század környékén, ahol valószínűleg a Mór hódítóknak köszönhetően terjedt el fogyasztása. Mivel Dél-Itália éghajlati viszonyai inkább a durumbúza termesztésének kedveznek, ezért a valódi spagettit a kezdetektől fogva kizárólag durumlisztből készítették és készítik a mai napig is.

 Maga a spagetti szó eredete az olasz „spago” szóra vezethető vissza, ami húrt jelent, a spagetti tehát szabad fordításban annyit tesz „vékony húr”, „húrocska”. A spagetti tésztákat vastagságuk alapján 12 csoportba sorolhatjuk.

 A spagetti rengeteg tésztaétel alapanyagaként szolgálhat, melyek közül a nyugati világban talán a legismertebb és legkedveltebb a Bolognai Spagetti, vagy az olasz konyha szerelmesei kedvéért nevezzük Spaghetti Bolognese-nek. Ezzel csupán egyetlen probléma van. A Bolognai Spagetti valójában nem is tradicionális olasz étel.

 Magát a bolognai szószt senkinek sem kell bemutatni. Ebben a hús alapú mártásban, természetesen az olaszos fűszerek mellett, a fő szerep minden esetben a paradicsomé, kerüljön az bele apróra vágott, vagy szósz formájában, legalábbis felénk így készítik. A valódi bolognai szósz alapja a vajon és olívaolajon megpárolt, sárgarépa, hagyma és zeller, melyhez marhahúst, esetleg pancettát (olasz baconféle) adnak hozzá. Ezt a szószt öntik fel utána egy kis tejjel, vagy tejszínnel, majd mikor ez összeállt mehet bele a fehérbor. A paradicsom csak ezután kerül bele egy kis sóval és vajjal.

 Mint már korábban írtam, a spagetti Szicíliából indult világhódító útjára és egy kis földrajzi ismeret szükséges csupán ahhoz, hogy rájöjjünk Palermo és Bologna között légvonalban közel 800 km-es távolság van. Ám nem is ez az oka annak, hogy a Spaghetti Bolognese nem egy tradicionális olasz étel. A bolognai szószt Bolognában és környékén mindig is lasagne, vagy tojásos tagliatelle tésztával tálalták, ami egy vékony, lapos, szalag formájú száraztészta. A spagetti mellé Dél-Itáliában sokkal sűrűbb, testesebb szószokat készítettek, hiszen ezek állaguknak köszönhetően jobban megmaradtak a csúszósabb és vékony spagettin.

 De, akkor hogyan is született meg a Bolognai Spagetti?

 A második világháború során az amerikai katonák az olaszországi hadjárat alatt igencsak megkedvelték a bolognai szószos „tagliatelle al ragùt”. A háború után hazatérve az olasz éttermekben egyre több veterán rendelt az étlapról bolognai szószos tésztaételeket. Mivel azonban a második, vagy harmadik generációs olasz-amerikai étteremtulajdonosok már kevesebb hangsúlyt fektettek az olasz gasztronómiai tradíciókra, így a bolognai szószt gyakran spagettivel és nem lasagne tésztával, vagy tojásos tagliatelle-vel tálalták. Amerikában tehát a háború után gyorsan népszerűvé vált a bolognai szósz és a spagetti románcából született a Spaghetti Bolognese.

 A Bolognai Spagetti szülőhazája tehát eredetileg nem is Olaszország, de ennek ellenére mégis az egyik legfinomabb és legkedveltebb olaszos tésztaételnek számít.”

 

Eredeti cikk megtekintése: http://www.familiateszta.hu/erdekessegek/127-a-spagetti-tortenete

Oldalak