Bisztró és Pizzéria

Dísztál

A mi híres gyrosunk!

Rólunk írták: http://instyle.hu/eletmod/stilusnagykovetunk-ajanlja-ezt-edd-szegeden/

1. Tündérkonyha étterem

szeged-legjobb-etterem-hely-13

Szemléltetésképpen

Szerintem ebben elsöprő győzelmet arat a Tündérkonyha étterem, amely a város szívében, mégis elérhető árakon kínálja a kiadós adag gyrost, amelyből a zóna adag egy lánynak bőven elég, emellett egy férfi is jól lakik a normál adaggal! Három féle öntettel kínálják, tál vagy pita formájában, amelyet természetesen frissen, helyben sütnek. Minőségi hozzávalók felhasználásával, friss zöldségkörettel. Emellett a “Görög tál” változat is megnyerő, amely a saláta helyett tzatzikit tartalmaz, ez a másik kedvencem!


 

Új pizzánk a Szulejmán pizza!

      Szulejmán pizzánk feltétei: fejfölös alap, tündér csirkemell pecsenye, paradicsom karikák, sajt.

„A gulyás, a pörkölt és a paprikás története”

„A gulyás, a pörkölt és a paprikás a magyar konyha alapjait képezik, az egyedüli parasztételek, melyek a nemesi és a polgári konyhákban is teret hódítottak.Történetük szorosan összefonódik. A gulyás születése több forrás alapján is az alföldi pásztorélethez kapcsolódik. Az 1790-es évekig jellemzően szürkemarhából, később birkahúsból is készítették. Köret nélkül, kenyérrel a húsokat bicskahegyre tűzve fogyasztották.A gulyás történetében fordulatot hozott a paprika megjelenése, melyet az első időkben „paraszti” fűszernek tartottak.Nemzeti étellé válása a II. József reformtörekvései ellen fellépő nemesi ellenzéknek köszönhető, akik a köznép gulyáshús ételét mutatták fel (a magyar nyelv védelme és a magyar ruha újbóli divatba hozása mellett) a magyar kultúra önállóságának jeleként, annak ellenére, hogy a paprikás ételek nem voltak hagyományosnak nevezhetőek, hiszen a paprika használata nem tekintett vissza hosszú múltra.Nemzeti étel státusza ellenére a gulyás nem volt igazán magas rangú étel a köznemesi, főnemesi és polgári asztalokon. A fűszert a parasztok termelték, és ők tették az ételükbe.

 A pörkölt a gulyások ételéből fejlődött magyar nemzeti étellé. Az Alföldön a paprikás hús, azaz pörkölt, akkor szorította ki a kásával készült húsos ételeket, amikor az a lakodalmi ételek rangjára emelkedett az 1830-as évek és az 1900-as évek között. Az 1860-as évektől az Alföldről szóló leírások a pörkölt ételt a leggyakoribb húsételként, minden lehetséges ünnepi alkalom ételeként említik.

 A paprikás csirke receptje először Czifray István Magyar nemzeti szakácskönyvében jelent meg 1830-ban. A szakácskönyv a gulyás és a pörkölt receptjét is közli, tehát a három ételfőzési eljárás között ekkor már különbséget tettek. A paprikáshoz tejfölt is ad, s ez a polgári konyhához köti ennek az ételnek az átalakulását. A tejfölös paprikás csirke innen terjed el az alacsonyabb néprétegek felé. 1825-ben Szegeden jelent meg először vendéglői étlapon. A paprikás, mint ételnév az 1800-as évek közepére, elszakadt az Alföldön használatos pörkölt/gulyás jelentéstől, és a vendéglátóipar tejfölös ételváltozataira értették.

 A gulyásleves történetét tekintve kifejezetten a polgári konyhák szülötte. Legkorábbi említése 1859-ből való. Az akadémiai Nagyszótár szóanyagában 1886-tól fordul elő. Egyre többször volt olvasható különböző forrásokban, a századfordulótól használata töretlen, s a gulyás alatt a gulyásleves értendő.”

 

Eredeti cikk:http://reformkorikonyha.blogspot.hu/2011/05/gulyas-aporkolt-es-paprikas-...

A palacsinta eredete

„Mindannyiunk nagy kedvence, a palacsinta sok ezer éves találmány: alapváltozata, a lisztből és vízből készült, kövön sült kenyérlepény ősidők óta az emberiség egyik legfontosabb eledele.

 Kedvelték a régi rómaiak is, és különféle finomságokkal megtöltötték. A hússal, zöldséggel felturbózott palacsinta fontos szerepet töltött be a légiók élelmezésében, és a római hódítások nyomán egész Európában elterjedt. Az étel latin neve placenta (lepény) volt, ebből származik „palacsinta” szavunk, amely a középkorban román közvetítéssel került át nyelvünkbe. A palacsinta ma már az egész világon ismert: számtalan változata közül a hortobágyi húsos palacsinta és a Gundel palacsinta magyar hozzájárulás a világ konyhaművészetéhez.”

 

Eredeti cikk megtekintése: http://www.evamagazin.hu/konyha_spajz/23040_honnan_kapta_nevet_a_palacsi...

 

A bolognai spagetti története

 „A spagetti a hosszú tészták családjába (pasta lunga) tartozik, mely először Szicíliában jelent meg a 10. század környékén, ahol valószínűleg a Mór hódítóknak köszönhetően terjedt el fogyasztása. Mivel Dél-Itália éghajlati viszonyai inkább a durumbúza termesztésének kedveznek, ezért a valódi spagettit a kezdetektől fogva kizárólag durumlisztből készítették és készítik a mai napig is.

 Maga a spagetti szó eredete az olasz „spago” szóra vezethető vissza, ami húrt jelent, a spagetti tehát szabad fordításban annyit tesz „vékony húr”, „húrocska”. A spagetti tésztákat vastagságuk alapján 12 csoportba sorolhatjuk.

 A spagetti rengeteg tésztaétel alapanyagaként szolgálhat, melyek közül a nyugati világban talán a legismertebb és legkedveltebb a Bolognai Spagetti, vagy az olasz konyha szerelmesei kedvéért nevezzük Spaghetti Bolognese-nek. Ezzel csupán egyetlen probléma van. A Bolognai Spagetti valójában nem is tradicionális olasz étel.

 Magát a bolognai szószt senkinek sem kell bemutatni. Ebben a hús alapú mártásban, természetesen az olaszos fűszerek mellett, a fő szerep minden esetben a paradicsomé, kerüljön az bele apróra vágott, vagy szósz formájában, legalábbis felénk így készítik. A valódi bolognai szósz alapja a vajon és olívaolajon megpárolt, sárgarépa, hagyma és zeller, melyhez marhahúst, esetleg pancettát (olasz baconféle) adnak hozzá. Ezt a szószt öntik fel utána egy kis tejjel, vagy tejszínnel, majd mikor ez összeállt mehet bele a fehérbor. A paradicsom csak ezután kerül bele egy kis sóval és vajjal.

 Mint már korábban írtam, a spagetti Szicíliából indult világhódító útjára és egy kis földrajzi ismeret szükséges csupán ahhoz, hogy rájöjjünk Palermo és Bologna között légvonalban közel 800 km-es távolság van. Ám nem is ez az oka annak, hogy a Spaghetti Bolognese nem egy tradicionális olasz étel. A bolognai szószt Bolognában és környékén mindig is lasagne, vagy tojásos tagliatelle tésztával tálalták, ami egy vékony, lapos, szalag formájú száraztészta. A spagetti mellé Dél-Itáliában sokkal sűrűbb, testesebb szószokat készítettek, hiszen ezek állaguknak köszönhetően jobban megmaradtak a csúszósabb és vékony spagettin.

 De, akkor hogyan is született meg a Bolognai Spagetti?

 A második világháború során az amerikai katonák az olaszországi hadjárat alatt igencsak megkedvelték a bolognai szószos „tagliatelle al ragùt”. A háború után hazatérve az olasz éttermekben egyre több veterán rendelt az étlapról bolognai szószos tésztaételeket. Mivel azonban a második, vagy harmadik generációs olasz-amerikai étteremtulajdonosok már kevesebb hangsúlyt fektettek az olasz gasztronómiai tradíciókra, így a bolognai szószt gyakran spagettivel és nem lasagne tésztával, vagy tojásos tagliatelle-vel tálalták. Amerikában tehát a háború után gyorsan népszerűvé vált a bolognai szósz és a spagetti románcából született a Spaghetti Bolognese.

 A Bolognai Spagetti szülőhazája tehát eredetileg nem is Olaszország, de ennek ellenére mégis az egyik legfinomabb és legkedveltebb olaszos tésztaételnek számít.”

 

Eredeti cikk megtekintése: http://www.familiateszta.hu/erdekessegek/127-a-spagetti-tortenete

„Tokány: az étel, ami nem létezik”

„A tokány készítésében az a legkönnyebb, hogy bárhogyan lehet, és az a legnehezebb, hogy bárhogyan lehet. Ez ugyanis egy nem létező étel. Vagy, ha úgy jobban tetszik: annyiféle változata ismert, hogy maga a szó semmiféle jól körülhatárolható jelentéssel nem bír.

 Ha valaki szeretné elkészíteni az ideális tokányt, az először is vegyen egy szép darab marhahúst, vagy borjút, vagy sertést, vagy birkát, esetleg csirkét. Csíkozza föl vékonyan vagy vastagon, vagy kockázza. Hagymán pirítsa meg, vagy nem, mert a hagymát csak a legvégén tegye bele, vagy teljesen hagyja ki belőle. Semmiképpen ne tegyen bele paprikát, mert az pörkölt lesz. Vagy tegyen bele nyugodtan, nem számít. 

 Persze vannak, akik kötik majd az ebet a karóhoz, és ragaszkodnak ahhoz az elképzelésükhöz, hogy a tokány márpedig egy szaftos, a pörköltnél hosszabb levű, húsos étel, amibe paprika helyett nagyon sok borsot és más fűszereket tesznek. Az erdélyi konyhához kapcsolják az ételt, ahova a magyar konyhát a tizenkilencedik században bepirosító paprikaláz nem nagyon jutott el, és ahol így a pörkölthöz hasonlóan készített húsételeket nevezték tokánynak. Ők nem is tévednek olyan nagyot – bár persze a kritikai feldolgozottság szégyenletesen alacsony fokán álló magyar gasztrotörténelem területén mindig óvatosan kell bánni az olyan kijelentésekkel, hogy ezzel vagy azzal az étellel kapcsolatban ki téved, és mekkorát, mi a hagyományos és mi nem az.”

 

Eredeti cikk megtekintése: http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20140321-tokany-az-etel-ami-nem-l...

Megújultunk

Mostantól megújult webes felülettel és modern, átlátható rendelési felülettel várjuk kedves online vásárlóinkat.


Megújultunk